Borászoknak

zcsm_35_velem

Tiszteletem!

Ez is én vagyok – a majdnem borász Éles István. És – bármennyire is furcsa – akár valóban itt is állhatnék, ebben a pincében, mint borász, vagy gazda, netán tulajdonos… De maradjunk a borásznál, hiszen ha 1972-ben bekerülhettem volna a képzőbe, akkor, most… 

De, nem úgy történt. Túl az érettségin /és egy sikertelen felvételin, mely csúfság a Színművészetin esett meg velem/ két választásom volt. Melózni most, azonnal vagy előbb szakmát tanulni. Az utóbbi mellett döntöttem. Érdeklődtem Budafokon a szakmunkásképzőben /vagy szakközép volt Csepelen?/ felvennének-e, mert hogy nekem ehhez nagy kedvem lenne. Családilag jóban voltunk a borral. Apám néha túlontúl is. Keresztapám meg készítette. Igaz, szüret után a muslincák riadóláncban adták egymásnak a hírt, hogy most egy darabig kerüljék el Gödöllőn a Mohács utca 10-et. Szakmai hozzáértéséről most ne nyissunk vitát… Annál is inkább, mert azóta sem igazolódott, hogy a rézgáliccal való permetezés nem csak a peronoszpóra, de a kamaszkori pattanásosság ellen is hatásos. Sajnos, néhány keresztkérdés után kiderült, hogy nekem csak kedvem van a borászathoz, tőkénk egy szál se. Szóval, eltanácsoltak, pedig szerettem volna… Valahogy úgy, mint diák a nyári csokigyári munkát…

Én viszont nem szoktam le róla. Már mint a borról. Szeretem… És tisztelem azokat az embereket, akik verejtékkel vagy tudással, vagy egyszerre mindkettővel létrehozzák, alkotják, teremtik. Hisz teremtés ez – igaz nem hatnapos. Mint tudjuk, ennél egy kicsit többet kell vele foglalkozni. De talán ezért is van, hogy a magyar ember számára a bor szent és sérthetetlen.
A borászattal kapcsolatban /apám után/ Kazal László volt a második biztos pont az életemben. Kívülről tudtam a Tudományos borkóstolás-t, 

csak az volt a baj, hogy nekünk nem borpincénk volt, hanem szenes… Ott tartottuk a ródlit is, aminek annyi köze volt a borászathoz, hogy Buda legszebb bortermő vidékén szánkóztam vele jobb teleken. Mivel a filoxéra járvány után születtem 80 évvel, ezért a Gellért hegy oldalában elterülő Tabánból én már csak azt láttam, hogy kellemes, enyhén lejtős domboldal – kiváló szánkópálya. Később meg azt hallottam, hogy „Gyere, gyere ki a hegyoldalba” – mert hogy rock-koncertek számára is ideális volt a hely, mely hajdan szüreti mulatságoktól lehetett hangos. Csak úgy, mint a Svábhegyen Jókai Mór Villájának a kertje, ahol egyaránt folyt a bor, a munka meg a dínomdánom. Leginkább persze a munka, hiszen az írás mellett kertészettel, szőlészettel is foglalkozott Jókai. Szakkönyveket olvasott, bio művelést folytatott és munkájának sikerét bizonyítja, hogy az ő szőlejének nem ártott még a filoxéra sem. Ehhez kapcsolódik, hogy érdekes kísérletbe kezdett néhány kiváló borász 2012-ben – itt a Jókai Kertben. A hajdan ezen a vidéken meghatározó budai vöröset szeretnék újra Budapest zászlósborává tenni… Ez a bor a Kadarkára épül, de a Csóka és a Kékfrankos is alkotó eleme. Az ország legnemesebb Kadarka ültetvényeiről származó oltványokkal telepítették be a kert egy részét. Ahogy Jókainál lehet olvasni: „nem semmi”, amire vállalkoztak. Szívből kívánok hozzá sok sikert! 

De térjünk vissza Kazal Lászlóhoz, akitől annyiszor hallgattam meg a Telefonkönyv polkát, hogy ennek a dalnak az eléneklésével értem el életem első, igazi, előadói sikerét – még 10 évesen. A szöveg annyira „megragadt” bennem, hogy 2006-ban – a magyar borász társadalom iránti tiszteletem jeléül – átírtam a dalt, s most már a legkiválóbb bortermelők neveit énekeltem a „GranyákGrauerGranyicsek” helyett. Aztán úgy gondoltam, miért is ne szólhatna egy versszak a legendás, magyar bortermő helyekről, s egy /vagy kettő/ újabb versszak a leghíresebb és legismertebb szőlőfajtákról… A költői kérdést költői tett követte. Megírtam. 

A következő gondolatom meg az volt, miért is ne képesíthetném, filmesíthetném meg az én bortúrámat s közben némi humorral – de mégis kalapot emelve – tiszteleghetnék a szőlőművelés és borkészítés munkáit végző emberek előtt. S közben illően megemlékezhetnék néhány kiválóságról is, akikre – sajnos – ma már csak emlékezni lehet. Íme a dal – a tisztelet, a nosztalgia és a jó hangulat jegyében…

Szeretettel ajánlom ezt a dalt a Hegyközségek vagy Borlovagrendek rendezvényeire is, ahol a dalban már nem az „országos” hírességek szerepelnének hanem az adott Hegyközség vagy a Borlovagrend tagjai. Készítettem már jó néhány hasonlót, s lehetségesnek tartom ezt más találkozókon is, ahol a meghívottak kerülnének a dalba.

Lehet persze, teljesebb is a műsor – akkor a magyaros vendéglátás, a sütés-főzés, a gasztro témák tehetik gazdagabbá a programot. Én elsősorban ebből és erre készülök.

Különleges alkalmakra /pl. egy köztiszteletben álló személyiség életének fontos eseménye okán – szakmai elismerés, születésnap, stb./ különleges produkció is készülhet. Csak neki, csak róla… Erről sokkal részletesebb információk találhatók az Ajándék Éles műsor honlapon.

Végezetül tisztelettel ajánlom minden humoros portékámat, melyek sokakat megnevettettek már. Csaknem a teljes választék megtalálható ezen a honlapon. Csak azért nem a teljes, mert amióta ezt leírtam, ki tudja, mi minden jutott eszembe, s tán azokból is lett egy vicc, egy poén vagy egy szám – mint például a 30-4949-020… Igaz, ez nem szám, csupán egy telefonszám, de ha Ön ezt felhívja, tőlem megtudhatja, milyen újdonságokkal szolgálhatok… Érdeklődéssel várom hívását vagy elektronikus levelét /eles.istvan@eles-kabare.hu/

Tisztelettel:

AUTOGRAM - HL - OK      – egy borszerető – Somlói Borlovag       201109108501 HL borlovag